Utolsó előtti menet, avagy két fárasztó óra...

Közeledünk a fogdolog-blog végéhez. Még egy alkalom, és végeztem.
Amikor elkezdtem ezt az egészet, a bátorságot leginkább az az észrevétel táplálta, hogy nekem nem is kell semmit csinálni. Csak elmenni, kinyitni a számat az elején, majd a végén bezárni. Ez igaz is, de nagyon fárasztó tud lenni, főleg, ha nem kell semmi másra koncentrálni. Ma ugyanis egy jól elkapott érzéstelenítőnek köszönhetően nem kellett figyelnem arra, hogy mi az a pont, ahol még éppen nem fáj a fúrás, vagy arra, hogy az első adag tömőanyag behelyezése előtt még nagyon érzékeny a fogam például a hidegre. Szóval ezek mind kiestek. Szóba sem jöttek. Gyönyörködtem a hóesésben(!, n.b. fogorvosnap...), és 90 perc után már nagyon vártam a végét.
Nem panaszkodok tovább, hiszen két újabb fogam kapta vissza eredeti térfogatát, és hát azért mégsem én végeztem a nagyobb munkát!

Jövő hétfőn valószínűleg végzünk.